Egy történet varázserőről, családi örökségről, önmagunk kereséséről, és sárkányokról. Elég jól hangzik, ugye?
A történetről röviden
Budapest, napjainkban. Mariann patológusként dolgozik egy kórházban. Szereti a munkáját, jó is benne. Ez nem mondható el a szerelmi életéről. A történet kezdetén egy végnapjait élő párkapcsolatába látunk bele. Gabikával már semmi sem a régi, és miután kiderül, hogy meg is csalta főhősünket, Mariann szabadulni szeretne, de nehezen megy. Mariann költözni szeretne, de a lakásvásárlási kísérletei valamiért mindig meghiusulnak. Végül talál egy kiadó szobát, egész pontosan lakóhelyet cserél Gabika új barátnőjével. Ez legalább megoldódott. Egy nap egy érdekes férfi tűnik fel a színen. László rendkívül vonzó, és meglepő módon megérzi a Mariannban lakozó különleges erőt. A férfi sárkányvadász, és Marianntól kér segítséget, hogy az utolsó, Budapesten tartózkodó sárkány nyomára tudjon akadni. Hogy miért? Mert Mariann garabonciás, aki képes megtalálni a sárkányokat…
Gondolatok
Szerettem, hogy visszahozta a garabonciás fogalmát. A kifejezést, amit már viszonylag ritkán használunk, sőt, szinte már-már el is fejeltettünk. Pedig a magyar néphitnek fontos alakja volt. A személy, aki természetfeletti képességekkel rendelkezik, és még az időjárást is képes befolyásolni. Jó érzés volt egy ilyen főszereplőről olvasni.
Tetszett a Rókafészek, a család “központja, a régi szálló, ahol Mariann szülei éltek, Balatongyörökön. Ahol a falvédőn ott virít a felirat: “Mindent az ügyért.”
Mariann karaktere a modern, hétköznapi nő, aki a saját életét irányítja, és azt csinál amit akar. Érdekes személyisége van, de jó lett volna kicsit mélyebben megismerni ahhoz, hogy drukkolni lehessen neki. László jó ellenpont, mert végig érezni, hogy érdekes, de közben túlságosan rámenős. Az ő személyiségét is jó lett volna mélyebben megismerni. Ezzel együtt szerettem, hogy az úgynevezett kapcsolatuk végén Mariann egy erősebb nő lett, mint korábban volt.
A történet ígéretes, a kivitelezésen van még mit csiszolni. A karaktereink túlságosan egysíkúak, és egyformán beszélnek. Minden dialóg hasonló, tömör, csattanóra végződő. A történetvezetés információközpontú, gyorsan halad: ez történt, meg az történt, aztán ez lett, az lett. Nem teremt igazán hangulatot, ezért nem is tud berántani. Annak ellenére, hogy a történet alapvetően izgalmas.
Olvasd el, ha:
érdekel a mágia,
szereted a Magyarországon játszódó sztorikat,
szereted a fantasyt
Comments