Egy kisváros, némi boszorkányság, és egy megállíthatatlan szerelem. Erin Sterling regénye visszahozza a bájos boszis történetek varázsát!
Ritkán mondom ezt egy romantikus regényre, de ez valami elképesztően szuper volt!
Képzelj el egy icipici városkát, ahol minden a legnagyobb rendben van. Persze a főutcán érdekes nevű boltok foglalnak helyet, de ez így jó. Vivi, a főszereplőnk, egyetemi tanár. Történelmet tanít. Hétköznapi történelmet, hétköznapi diákoknak. Ám az egyetemen van egy másik campus is, ahol már korántsem annyira átlagos tanulók vannak. Vivi családját átjárja a mágia, a boszorkányság a vérükben van. Korántsem annyira erősen, mint a dögös Rhys Penhallownál, de ott van.
A regény fő idősíkjához képest pár évvel korábban Vivi és Rhys szenvedélyes viszonyt folytattak, ami csúnyán ért véget. Ezért Vivi egy iszogatós éjszakán - szinte csak poénból, meg azért egy kicsit dühből - megátkozta Rhys-t. De nem gondolta, hogy bármi hatása is lesz. Lett.
Most, évekkel később a srác a városba érkezik, és a balszerencse rögtön a nyomába szegődik. Vivi rájön, hogy ez az ő műve. Viszont ez a kis bűbáj mindent megborít. Különös események történnek, és Vivire és Rhys-re hárul a nehéz feladat, hogy rendet tegyenek a mágia által átjárt világukban.
Az, hogy olyan modern módon volt boszorkányos. Nem a klasszikus, jól megszokott vizuális és történeti vonulatok alkották. Főszereplőnk, Vivi és unokatesója, Gwyn mai csajok voltak, mai problémákkal és mai megoldásokkal. Jó, talán a megoldásaik nem voltak annyira hétköznapiak. Bár tarot kártyát rakni, amikor kérdésed van, azért nem annyira elvetemült módszer, nem?
Szerettem, hogy Gwyn a Boszorkánykonyha nevű boltot vezette (anyukájával, Elaine-nel együtt). Egy ilyen hely az álmom. Vagyis az egyik álmom, a sok közül. Volt ott minden: gyógynövényes fürdősó, gyertyák, tarot paklik, kristályok, könyvek és persze a slágertermék, a zöld-fekete csíkos zokni.
Ez a kötet vizuálisan is egy csoda! A borító ultra bájos, és lélegzetelállító egyszerre.
Az élfestés gyönyörű, és az abszolút kedvencem: a fejezetszámok mellett nyújtózkodó cica.
Mindenképp meg kell említenem Miák urat, a macskát. Az angol verzióban Sir Percivalnak hívják, ami egy fokkal még jobban tetszett, mint a magyar neve.
Szívesen elmennék egyszer Penhavenbe, ha létezne. Bár ha úgy vesszük, épp most jöttem onnan, hiszen 350 oldalon keresztül ott voltam. Tündéri város, a szuper helyeivel együtt. Imádtam a Rúna könyvesboltot, az Üst kávézót, és persze a Boszorkánykonyhát. De erről már írtam.
Tetszett a mágia természetessége. Hogy az szerves része volt a szereplőink életének, nem talárban, pálcát lobogtatva rohangáltak, latinnak hangzó kifejezéseket kiabálva. (Ne értsetek félre, azt is imádom!) Szuper volt, hogy Vivi tudott átlagos életet is élni, még akkor is, ha nem 100%-ban.
Gwyn és Vivi, azaz az unokatesók kapcsolata irigylésreméltó volt.
Rokonok és barátok is voltak egyszerre. Jó bajtársak, mert hát baj az lett, ez tagadhatatlan. Mindent ügyesen megoldottak, és soha nem hagyták magára a másikat.
Imádtam, hogy Elaine néni (Vivi nénikéje, Gwyn anyukája) szerint nincs olyan probléma, amit néhány gyertya és egy forró fürdő ne tudna megoldani! Egyébként Elaine kinézete is csodálatos: “Mintha Stevie Nicks tanítana az általános iskolában rajzot…”
A kezdőmondat már-már ikonikus, mert egyben tételmondat és egyben az én kedvenc idézetem is (sőt a Boszorkánykonyhában még pólókra nyomva is beszerezhető!)
Ez a könyv teljesen rendben volt, ebből következik, hogy olyan, ami határozottan nem tetszett, olyan nem volt. Az én ízlésemnek talán sok volt az erotikus, vagy mondjuk úgy inkább, hogy az erotikus jellegű jelenet. De ettől azért sokkal részletesebbek, és hosszabbak is akadnak jócskán. Úgyhogy nem panaszkodom!
Ha szereted a boszorkányos történeteket, amiben épp csak egy cseppnyi paranormális vonulat van, és inkább bájosan boszis, akkor ez neked való! De tényleg!
Köszönjük a kötetet a Kossuth kiadónak!
A könyvet itt találjátok: https://www.kossuth.hu/konyv/6085/ex-hex--csiribu-szerelem-eldekoralt-kiadas
Comments