Vámpírok, varázslények és emberek, akik mind magukhoz akarják ragadni a hatalmat.
Na de hogy is férnek meg egymás mellett mindannyian? Miután lehullt a lepel és az emberek számára kiderült, hogy sokkal veszélyesebb a világ, mint ahogy ők azt képzelték, megkezdődik a harc a túlélésért és egyben a hatalom megszerzéséért is. Az emberek élete veszélybe került, amikor a különböző lények, mint vámpír, vérfarkas, tündér és még sokan mások embereket rabolnak el azért, hogy alantas célokra használhassák őket. Eközben a különböző varázslények egymás ellen feszülnek.
A regény elején főhősnőnket Siennát, több emberrel egyetemben elrabolják, karámba zárják, hogy a már korábban említett varázslények megvásárolhassák őket és fajtól függően különböző célokra használják fel őket. Sienna más, mint a többi lány, ugyanis szánt szándékkal esik csapdába, hogy legjobb barátját, Jordant megtalálja. Nagyon érdekes elgondolásnak tartottam, hogy a világ amelyben élünk, egyszer csak megváltozik azáltal, hogy lehull a lepel és a képzeletbeli szörnyek, amelyek eddig csak a mesékben léteztek, a világ számára is láthatóvá válnak. Ezzel könnyen tudtam azonosulni és el is ábrándoztam olvasás közben, hogy mi történne velünk, ha egyik napról a másikra ilyen sorsra jutnánk. Bár nemrég olvastam a Tüskék és rózsák udvara első részét, ahol szintén hasonló az elgondolás, mármint, hogy van egy határ, ami elválasztja az emberek világát a varázslényekétől. Így ez önmagában nem nyújtott újdonságot. Lényegtelen, hogy ezt az elválasztás fal, fátyol, burok, vagy bármi.
Tetszett, hogy Sienna, bármilyen szorult is volt a helyzete, nem adta fel önmagát és humorral tudta oldani a párbeszédek súlyosságát. Bár átérezni nem tudtam a vérfagyasztó hangulatot, amit a szerző leírt, mert számomra nem volt rémisztő. Nem éreztem a helyzetek súlyát a regényben. Túl lágyan voltak ábrázolva a vámpírok, túl sok volt a szép ruhába csomagolt vérszívó, és ugyan egy-egy karakter megemlítette, hogy milyen durva világ, de erről nem kaptunk részletes képet. Nem nagyon tudtam hova tenni, hogy míg a szerző által megteremtett emberi világ a miénkkel azonos, addig a vámpírok báli ruhában tetszelegnek és etikettet tartanak be, mialatt az egész játék arra megy ki, hogy megerőszakolják a vásárolt embereket és a vérüket szívják. Kissé irreális volt, hogy ehhez szerveznek egy "x" hétig tartó játékot, amire valójában semmi szükség. Folyton azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy mégis ezzel kinek akarnak bizonyítani? Mert nekem nem sikerült.
Sienna hatvan napot adott magának arra, hogy felkutassa barátját, aki a vámpírokéval szomszédos vérfarkasterületekre került. Az első kötet végére még bőven marad ideje, hogy ezt véghez vigye. Ez az idő, amit eddig a pontig a vámpírok földjén tölt, elég volt ahhoz, hogy a hírhedt vámpírtábornokot Dominic Blackthorne-t megkedvelje, sőt... ez a vonzalom Dominic részéről erősebb is, mégis ellenáll. Dominic és Sienna kapcsolata elég elfojtott a könyv nagy részében. Mire engednének vágyaiknak, meghal a király és ezzel elfogy az idejük, ugyanis több szálon elindul a fenyegetés. Örültem volna, ha több jelenetük van és ezek bensőségesebbek, akár párbeszédekkel színesítve a jeleneteket, de ez sajnos elmaradt. Remélem a folytatás ad ezekből a részekből többet még nekünk.
Shannon Mayer és Kelly St. Clare közös regényének első részét már korábban olvastam, így volt viszonyítási alapom Shannon Mayer munkásságát illetően. Ami a Méz és Hamu udvarában nem nyerte el a tetszésem az itt a Taken by Fate, azaz Elragadva című könyvnél is problémát okozott nekem olvasás közben. Ez pedig az, hogy a világépítés számomra nem elegendő. Sok helyen lazán értelmezett, nem kifejtett. Ennek ellenére a karakterek a hátukon viszik a sztorit és élvezhető a regény, de nem mérhető össze a nagyobb romantikus fantasy történetekkel. A szerző megemlíti, hogy a vámpírok másként táncolják a keringőt, azaz úgynevezett vámpírkeringőt, de azt már nem tudjuk meg, hogy ez miben más az emberek által táncolt keringőtől. Ilyen részletek miatt is éreztem azt, hogy a szerző csak dobálózik kifejezésekkel, amik éppen eszébe jutottak írás közben, de mögöttes tartalma nincs ezeknek. Vagy amikor a tábornok apródja a lova kantárát az előbbi hálójában tisztogatja. Miért nem az istállóban?! Sienna egy béna éhezők viadalához hasonlítja a folyamatot, amin végig kell menniük. Ezt pont nem éreztem, mert egy éhezők viadalában egymással is harcolnak, itt pedig a lányok maximum egymás cipellőjére tudtak taposni.
A regényből kapunk utalásokat arra, hogy Sienna esetleg több, mint egy átlagos ember. Ez a vonal felkeltette az érdeklődésemet, vitt egy kis színt az események nem túl izgalmas sorába. Kíváncsi leszek a folytatásban, hogy milyen csavart talált ki Shannon Mayer. És persze ne feledkezzünk meg Dominicről sem, akiről bármikor szívesen olvasok még!
Azt külön kiemelném, hogy a borító és az élfestés gyönyörű lett.
Fontos! A képen látható könyv egyedi példány, kereskedelmi forgalomban a kis élvédő pántok nélkül került. Köszönjük a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!
A könyvet itt találjátok: https://alomgyar.hu/konyv/elragadva
Comments