Egy megható történet egy fiúról és egy lányról, akik ellen összeesküdött a világ, de ők nem hagyták magukat. Modern love story, amit átjár a zene.
Ray egy tehetséges zenész, aki amnéziában szenved egy borzalmas baleset miatt. Nincs semmije, csak a zene. Egy nap észrevesz a tömegben egy elbűvölő lányt, Ellie-t. Azonnal egymásba szeretnek, és mind a ketten tudják, hogy egy pillanat alatt a másik mindennél fontosabb lett számukra. Számos nehézség után, végre születik egy kislányuk, Musette Harmony, de sajnos nem lesz felhőtlen, boldog családi életük együtt.
Szerelmük története telis-tele van drámával, tragédiával, és veszteséggel, ők mégis kitartanak egymás mellett.
Mindig kedvelem, ha egy történet középpontjában zenészek, és persze maga a zene van. Már a cím is elindítja ezt a vonalat, a Holdfény szonáta kifejezésről neked két zeneszerző neve is beugrik. Beethoven és Debussy. Igaz az utóbbit franciául Clair de Lune-ként szoktuk emlegetni, de attól az még holdfényszonáta.
Érdekes volt, hogy olyan szereplőket kaptunk, akik nem hibátlanok. El tudtam képzelni, hogy ilyen emberek léteznek, és nem csupán kitalált karakterekről olvasok. Voltak problémáik, szenvedtek a kellemetlen helyzetekben, nem volt példaértékű a családi életük. Egy szóval: éltek.
Szépen volt felépítve, hogy Ellie és Ray mennyire összetartozik, hogy mennyire ragaszkodnak egymáshoz. Hogy még az amnézia se állíthatja meg az érzelmeiket.
Tetszett a zene ajánlás a fejezetek elején, ha veszi az ember a fáradtságot, és tényleg megkeresi őket, akkor sokat adnak a történethez.
Nehéz megfogalmazni, hogy mi nem tetszett, mivel ez a regény nem az én műfajom. Pontosan ezért, nekem túl sok dráma volt benne, rengeteg végzetes kijelentés, és szappanoperához hasonló történetvezetés.
Itt arra gondolok, hogy túl intenzíven váltakoztak a problémák, újra és újra felborította az életüket, és ezt nehéz feldolgozni. Túl sok szenvedés jut egy olyan párnak, akiknek igazából együtt kellene megöregednie.
A szereplőinknek mintha minden fekete és fehér lett volna. Az érzelmi dinamika túlságosan felfokozott, mindig maximális szinten van, emiatt nem könnyű átérezni a történetet. Sokkal érdekesebb lett volna, ha nem történt volna körülbelül 15 oldalanként valami sorsformáló katasztrófa.
A nehézségek mellé több vidám pillanatot is el tudtam volna képzelni, hogy ellensúlyozza a temérdek katasztrófát.
Olvasás közben az ember együttérez a szereplőkkel, és a Holdfény szonáta esetében ez rendesen megviseli az olvasót. Ez egy olyan típusú történet, amely után az ember egy jó ideig nem szeretne drámát olvasni, hogy ezt sikerüljön feldolgoznia. Most egy jó ideig csak "happy endek" jöhetnek szóba!
Köszönjük a kötetet az Álomgyár kiadónak!
A könyvet itt találjátok: https://alomgyar.hu/konyv/holdfeny-szonata-mielott-elmentel?aff=GM001
Comentários