Teljes gőzzel berobogott a jó idő. Ilyenkor jól esik egy pohár hideg limonádét inni az árnyékban a vízparton, hozzá valami lightos olvasmány kézbe venni. De ha nem csak egy strandkönyvre vágysz, akkor Chris Carter könyvei az ideális társaid lesznek a pihenésben.
Talán a jelenlegi legkiválóbb, legizgalmasabb, legpörgősebb thrillerek a könyves piacon.
A sztori minden könyvben hasonlóan épül fel, van egy különös jegyekkel rendelkező, brutális és kegyetlen sorozatgyilkos, aki után Robert Hunter nyomozó és társa, Carlos Garcia nyomoznak. Az ő harcaikat követhetjük a történetekben. Kellőképpen kegyetlenek a könyvek, borzongatóak, olykor viszolyogtatóak, mégis szinte letehetetlenek. Emellett jók a párbeszédek, néha nagyon sokat lehet nevetni is. Carter jól adagolja a humort, amikor már a kegyetlenségtől kezdene megcsömörleni az olvasó. Szóval ha bele kezdesz, garantáltan nem fogod abbahagyni. Persze csak ha szereted az ilyesfajta könyveket.
"A sors iróniája, hogy az életben egyedül a halál a biztos, nem gondolod?"
Bár Robert Hunter regényei összefüggői sorozatot alkotnak, de a kötetek önmagukban is olvashatóak, egyesével is megállják a helyüket. A szerző figyel arra, hogy a főhőst, Robert Huntert és állandó társait minden kötetben bemutassa pár mondatban, így a történetek az előző részek ismerete nélkül is teljes értékűen élvezhetőek. Tehát bármelyik rész is akad a kezedbe, ne aggódj, kezdheted azzal.
Ahhoz, hogy értsük, miért is ennyire hátborzongató a sorozat, kicsit jobban meg kell ismernünk magát a szerzőt is. Én először azt hittem, hogy az X-aktákban is közreműködő Chris Carterről van szó. Tévedtem. Viszont addigra már nagyon felkeltette a figyelmemet az első kötet, A keresztes gyilkos. Elolvasása közben/után a hideg rázott. Zseniális író, fergetegesen jó volt olvasni a történeteket, gyakorlatilag a bőröm alá mászott és nem engedett. Természetesen gyorsan rágugliztam, tudni akartam, ki ez az ember, aki nem az X-aktás Carter és miért ennyire hihető a brutalitás, amiről ír. Nos, ez a Chris Carter azért érti ennyire jól a dolgát a történtetek valósággá tételében, mert tényleg pszichológiát, pontosabban kriminálpszichológiát tanult. Majd évekig a michigani államügyészség kriminálpszichológiai csoportjának tagjaként dolgozott (ezt követően évekig zenélt), majd írni kezdett. És mennyire jól tette!
A legsokkolóbb számomra az volt, amikor Az egy gonosz elme című kötetet azzal kezdi, hogy a történet amiről ír, az valós eseményen alapszik, és dolgozott is az ügyön.
A könyvek sajátossága, hogy nem csak a főhős, Robert, hanem a gyilkos és az áldozat szemszögéből is olvashatjuk a történetet. Ami egyébként más krimikre is elmondható. Azonban Chris Carter hangsúlyt fektet arra, hogy a gyilkos hogyan vált azzá, aki, mi vezetett el oda, ahonnan már nem volt visszaút, a gyilkosságokig. Ez gondolom szakmai ártalom nála, amit én kicsit sem bánok.
A könyveket jelenleg a General Press kínálatában találhatjuk meg, most kezdték új borítóval kiadni a teljes sorozatot. Egész jól utolérték az eredeti kiadványokat, külföldön a 12. résznél tart a sorozat, itthon a 9. kötet jelent meg legutóbb.
Egyik kedvenc idézetem Robert Huntertől származik:
„Sokat olvasok, gyorsan olvasok és nem alszom sokat.”
Azt hiszem, ez minden könyvmoly mottója is lehetne.
Szóval, ha még nem olvastál Chris Carter könyvet, akkor legyen ez a nyár, amikor elkezded. Ha már olvastál, akkor itt az ideje, hogy újra olvasd. ;)
Kommentare