Lassan haladtam a regénnyel, ami eltér a szokásostól, ugyanis elég gyorsan olvasok, főként romantikus regényeket. Most mégis lelassítottam, hosszan olvastam, és élveztem minden percét ennek a regénynek. Egyaránt adott humoros, mókás, szívszorító, és érzelmes pillanatokat is. Egy tökéletes keverék volt, ami minden igényemet kielégítette.
Willa Rose Sutter egy kemény csaj, focizik, nem is akárhogy, tanul és mindenkinek oda vág, aki becsmérli. Ketten vannak a Mamájával, aki súlyos beteg, ezért ő a kórházban él, míg Willa a kollégiumban barátnőjével Rooneyval, aki egyben a csapattársa is.
Ryder Stellan Bergman korához képest kiemelkedik a tömegből. Fájdalmas múltja zárkózottá teszi, visszahúzodóvá, mégis van benne valami vonzó. Amikor Willa és Ryder kénytelen közös projekten dolgozni, minden összezavarodik számukra.
Tetszett, hogy nem rögtön ugrott bele az írónő a szerelmi részbe. Először ellenségekként kezdik meg a kapcsolatukat, ami főként Willa részéről indul. Félreérti Rydert, emiatt elindul közöttük egy csatározás. Adok-kapok, pörgős jelenetek jellemzik ezt az időszakukat, humorral és epés megjegyzésekkel fűszerezve. Később kénytelenek közös projektbe kezdeni, és ahogy ők nevezik magukat, ellenbarátokként folytatják tovább. Elképesztően vonzódnak egymáshoz, de ellenállnak. Willa és Ryder is küzd démonokkal, nem tudnak egymásban megbízni, és a szívüket odaadni a másiknak pedig végképp kizárt. Lassan, ahogy elkezdik betöltik az űrt egymás életében, világosság válik számukra, hogy összetartoznak. Számunkra (az olvasók számára) ez persze egyértelmű volt végig, de azért nagyon drukkoltam, hogy főszereplőink is jöjjenek már rá. A szerző csodálatos leírásokkal és együttérzéssel töltötte meg a sorokat. Ryder süketsége, ami eddig korlátozta, Willa vagány érzékenységére reagál. Rájön, hogy ha többet akar, azért tenni kell és végre Willa eléri, hogy komfortzónán kívüli helyzeteket is kipróbáljon.
“Ja, igen… szóval oldalba könyököltem. Annyira feldühített, hogy nem adta oda a jegyzeteit. Belekönyököltem, ő megrúgta a lábamat, én levertem a baseballsapkáját, ő meg meghúzta a hajamat.”
Ryder egy igazán hősies karakter, igazi tökéletes “könyvescsávó”, aki megértő, türelmes, de mégis a realitás talaján áll, és persze a flaneling a kedvenc öltözéke. Imádtam a szópárbajokat, Willa éles nyelvét, és a sok-sok favágós viccet.
Olvasd el, ha
szereted a humort, és az érzelmek sem állnak tőled távol,
szereted a slow burn románcot,
egy komplex regényt szeretnél olvasni.
Ui: Remélem a többi Bergman fivér életébe is beleláthatunk, engem kíváncsivá tettek! ;)
Köszönjük a recenziós példányt a Kossuth Kiadónak! A könyvet itt be tudod szerezni.
Comments