Azt gondoltam, hogy ez lesz a valaha leggyorsabban megírt értékelésem. Helyette ez lett a leglassabban megírt. Új rekord. Juhú!
Törtem a fejem honnan lehetne megfogni ennek a vékonyka könyvnek a tartalmát, amit átjár a Lanától már olyan jól ismert, bódító melankólia. Azt hiszem ebben a titok. Hogy képes volt a verseivel megteremteni ugyanazt a hangulatot, átadni ugyanazt az érzést, amit a zenéjével. Meghallgattam angolul hangoskönyvként, és elolvastam magyarul. Minden tiszteletem a fordítóké! Az az érzésem, hogy lesz egy másik rekordja is ennek a könyvnek: ez lesz a valaha volt leginkább megviselt példány a könyvtáramban…
Versekben nem vagyok jó. Valahogy sosem tudnak annyira lenyűgözni, mint a prózai történetek. Tudom, hogy az én hibám, és próbálok fejlődni. Viszont Lana versei betaláltak. Egy-egy sor megragadt. Ezek emelem most ki, szóval inkább ajánlót írok most, mintsem értékelést.
A címadó versből ez a gondolat már az első olvasásnál megragadt. Hihetetlen kifejező. Egy kellemes nyári nap, és a szabadság. Ez jut róla eszembe.
A tökéletes L.A. definíció, avagy óda a szmog városához. A hely, ami az álmodozók fellegvára. Egy drog, ami függővé és boldogtalanná tesz.
Mert ki ne gondolkodott volna már el azon, hogy mi lett volna, ha…. Ettől az idézettől mindig mély sóhaj tör fel belőlem.
A kedvenc versem - kétség sem férhet hozzá - a SportCruiser. Ami 33 évnyi imposztor szindrómáról, és önmagunk megtalálásáról szól. Ebből most nem idézek, de ha csak egy verset olvasol el a kötetből, akkor kérlek, hogy ez legyen az! Ha megvan, lassan elkezded majd figyelni, hogy milyen irányból jön a szél, bárhol is vagy…
És a végére egy olyan idézet, amiről Emily Dickinson jutott eszembe, és ez mosolyt csalt az arcomra. Emily Dickinsonnak csak pár verse jelent meg, de ezernél is többet írt. Nem akarta őket publikálni. Halála után a testvére, Lavinia, adatta ki ezeket a mesterműveket. Ez jut eszembe erről.
Ha szereted Lana zenéjét, akkor ez kötelező olvasmány neked! És nagyon szeretem, a Born to Die a mai napig ‘go-to karaoke song’ státuszban van nálam.
Mostanában egyébként az Old Money című dalát hallgatom a legtöbbször.
Lanában mindig is lakozott egy költő. A verseiről elmondható, hogy nem dalszöveget, de a dalszövegeiről nem mondható el, hogy nem versek..
Comments