Június utolsó délutánját hogy lehetne jobban eltölteni, mint egy klasszikus rémtörténet
újraolvasásával. Egy ideje már tervben volt, hogy újra belevetem magam. Charlotte Perkins Gilman A sárga tapéta című novellájáról van - és lesz - szó. Magyarul a Düledék palota című antológiában olvasható.
A történetről röviden: Egy hölgy, aki ideggyengeségen szenved, egy sárga tapétás falú szobában tölti a napjait, és pihen. Utálja a tapétát. Már eleve a színe is taszítja, de amitől igazán nyomasztó lesz számára, az a mintázat kiszámíthatatlansága, és a nő, akit a mintázat magába zár. Narrátorunk lassan a tapéta rabja lesz, teljes megszállottság uralkodik el rajta, és megőrül.
A novellát áthatja egy sajátos hangulat, ami fokozatosan húz befelé, és nem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy itt valami nem stimmel. És amitől különösen zseniális, hogy nem oldja meg a helyzetet. Szinte elvágólag van, a csúcsponton van vége. Ez jellemző a gótikus történetekre, ettől még jobban letaglóz. Emellett persze nem árt a sorok között - is - olvasni, mert ott bújik meg a többletjelentés, mint a tapéta mintázata mögött a nőalak.
Ha alaposan végiggondoljuk, hogy milyen szimbólumok találhatók a történetben, hosszú listát tudunk összeállítani.
A tapéta, mint a társadalmi rendszer, amibe bele van szorítva a szerencsétlen narrátorunk.
A naplója, amit olvasunk, az ellenállást jelképezni, ezért is kell teljesen titokban tartani.
A szoba, ami eredetileg gyerekszoba volt, tehát a nő maga is gyermek “szinten” van.
A szoba, állapota, amiben a napjait tölti, az idegállapotának szimbóluma. Lepusztult, és csak tovább romlik.
A nőalak a mintázatban, aki csak holdfénynél jelenik meg. A nappal bezárja, akkor nem tud mozdulni. (a Hold a nő, a Nap a férfi szimbóluma)
És ez tényleg mind benne van? Persze, simán. Foglalkoztatott ez, amikor először olvastam? Nem annyira. De, ha egyszer tudatosítjuk magunkban, és utána újra elolvassuk, sokkal ütősebb lesz tőle ez a rövid, ám lenyűgöző történet.
Ez az egyik kedvenc novellám. Feszes a történetvezetés, egy percig sem unatkozhatunk. Nyomasztó a hangulata, bár ez valószínűleg csak a műfaj kedvelőink esik jól. Elhihetjük, hogy az a valóság, amit a nevén nem nevezett narrátorunk a szemünk elé tár? Valószínűleg nem. Hiszen a narrátorok amúgy is kissé megbízhatatlanok. De ettől még izgalmasabb!
Létezik belőle több filmváltozat is, a 2021-es a legújabb. De a trailer alapján nem biztos, hogy fel vagyok rá készülve! Paraaaaaaa...
Comments