Így jellemzi Charles Ambrose főhősünket, Corát. Első gondolatom amikor olvastam: “A jó
édes...”. Ám eszembe jutott, hogy Charles ezzel nem akart rosszat, sőt kifejezetten dicséretnek szánta. Csupán abban a korban vagyunk, ahol a férfiak felsőbbrendűsége és tudáshoz való joga (és gondolkodási képessége) megkérdőjelezhetetlen.
Érdekes időszak ez egy feminista hősnőnek. Cora Seaborne, a fiatal özvegy, minden, csak nem átlagos. Az elnyomás alatt élő nő a gótikus történetek állandó szereplője. Cora az lenne, ha pluszba még gyenge is lenne. Mint Lucy a Drakulába. Aki jóformán végig csak az ágyban fekszik. Cora viszont egy életerős, okos és kíváncsi fiatal nő.
Az 1800-as évek végén játszódik a regény. A főszereplő Cora Seaborne, aki férje halála után végre szabad nőként élhet. Dr. Luke Garret, a néhai Mr. Seaborne orvosa csapja a szelet Corának, aki ebből nem sokat vesz észre. Egy nap érdekes hírek érkeznek Essexből: földrengés következtében olyan földrétegek tárultak fel, amelyek új, érdekes leleteket tartalmaznak. Cora, aki a természettudományok megszállottja, azonnal csomagolni kezd, hogy Essex felé vegye az irányt. Mindannyi így tennénk, nem? Jó bulinak ígérkezik! Eső, sár és friss levegő. Az ott töltött pár nap alatt kiderül, hogy van egy másik érdekessége is a vidéknek. Egy hatalmas kígyó… A hír hallatára Corának szenvedélyévé válik a hüllő megtalálása. A magyarázat hajszolása. Helyismeret hiányában segítsége is lesz, William Ransom, a helyi tiszteletes. Hosszan ki lehetne fejteni a dolgot, de maradjunk annyiban, hogy nagyon jól ellesznek együtt. Rokon lelkek (bár ez esetben inkább agyak) találkozása.
- A feminista felhang
Tagadhatatlanul átszövi a regényt. Imádom azt a részt, amikor Luke először látogatja meg Corát Essexben. Meglátja a nőt, és elborzad: kócos haj, piszkos körmök, férficsizma, és persze a lényéből sugárzó teljes lelkesedés (a szanaszét heverő könyvekért sok-sok plusz pont!)
Cora őszinte reakciója erre
"Fölmentem magam a szépség kényszere alól."
- A tudomány és a vallás ellentéte
Will megjegyzi, hogy
“Maga és én, mindketten felvilágosodásról beszélünk, csak épp másban látjuk a fényt.”
Hiszen Cora a tudomány, Will pedig a vallás felől közelít a világ dolgaihoz.
- Minden fontos szereplőnek van konkrét célja, amiért tényleg küzd
Cora: leleteket keresni, és megtalálni a kígyót
Will: megnyugtatni Aldwinter feldúlt közösségét
Martha: a szegények és munkások életszínvonalának jobbá tétele
Luke: sikeres szívműtétet végrehajtani
Az, hogy elképesztően lassan halad a regény. Mintha nem akarna kibontakozni. Bár érdekes a történet, nem igazán tud berántani, nem tud magával ragadni. Pedig a gótikus abszolút az én világom!
“Szeretem Önt és boldog vagyok Maga nélkül. Mégis várom, hogy rám találjon!”
Az AppleTV+ idén készített egy adaptációt a regényből. Szerettem. Mármint ne értsetek félre, szenvedtem rendesen, mert - ha ez egyáltalán lehetséges - lassabb, mint a könyv. Viszont a kivitelezés első osztályú!
Comments