A cirkusz váratlanul érkezik, a Le Cirque des Rêves, azaz ’Az álmok cirkusza’ és jövetelét nem hirdeti semmi. Felejts el mindent, amit egy cirkuszról gondolsz. Tegyél félre minden előítéletet, ami akkor jut eszedbe, amikor felidézel egy átlagos vándorcirkuszt, az olcsó rágós popcornt, a kényelmetlen ragacsos székeket, az ezerszer látott műsort. Ez a cirkusz más, inkább jelenség és érzések sokasága, minden, csak nem átlagos.
Őszintén, kb. a könyv feléig nem tudtam eldönteni, miről szól a könyv, kik is az igazi főszereplők, egyáltalán miért olvasom még tovább. De hasonlóan a könyvbéli cirkusz rajongóihoz, én is piros sálat viselő reveur-rá váltam, egy álmodozóvá. Az írónő egy varázslatos világot teremtett, és olyan ügyesen szőtte a történetet, hogy hiába tapogatóztam sötétben, hogy mi történik amúgy, mert amikor beszippantott a könyv, onnantól már nem eresztett és a végére csodálatosan összeállt a kép.
"A cirkusz váratlanul érkezik. Jövetelét nem jelzi semmi. Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt."
Főszereplőink Celia és Marco, akiket gyerekkorukban vesz magához két hataloméhes mágus, Prospero és Mr. A. H, és arra vannak gyakorlatilag szó szerint kiképezve, hogy felülkerekedjenek a másikon, ezzel győzelmet hozva a mesterüknek. A két mágus már évezredek óta folytatja ezt a véget nem érő párbajt egymással, hogy melyikük a jobb, erősebb, hatalmasabb, de már növelik a tétet azzal, hogy bajnokot választanak maguknak, akik megküzdenek helyettük. Új tanítványaik mostani párbaj helyszíne pedig nem más, mint az Éjszakai cirkusz, ahol csak az győzhet, aki a leglátványosabb varázslatokat hajtja végre, és maga a verseny is hosszú évtizedeket ölel fel, hiszen hova siessenek, akkor véget ér a szórakozás. Viszont itt nincs igazi győztes. Mialatt Celia és Marco évről évre újabb varázslatos helyszínnel bővítik párbajuk helyszínét, közben észrevétlenül szép lassan inkább egymás elbűvölése válik a céllá, örömet okozni a másiknak, míg végül varázslataik már nem egymás legyőzését szolgálják. Tehát mindegy ki győz, az is veszít.
A könyv harmadik főszereplője nem más, mint maga a cirkusz, legendás Cirque des Reves, a fekete-fehér cirkusz. Ugyan Celia és Marco hozta létre, hogy itt mérkőzzenek meg egymással, de már régen nem ők irányítják. Mert ez a cirkusz már egy önálló entitás, amely képes a semmiből egy éjszaka leforgása alatt bárhol ott teremni, mely útvesztőként vonzza magába a gyanútlan nézőt, hogy aztán bűbájjal átitatott sátraival, varázslatos fellépőivel, a karamellás alma édes mégis savanykás ízével és a csokis pattogatott kukorica illatával örökre rabul ejtse. Aki egyszer meglátogatta, többé nem szabadul tőle, aki egyszer látta, örökké emlékezni fog rá és többé nem lesz ugyanaz. Éhezni fogja azt az önkívületi boldogságot, ami akkor járja át, amikor belép a kapun. Ezekből a látogatókból válnak egyesek olyan rajongókká, akik követik a cirkuszt, bárhol jelenik meg, magukat reveur-nek nevezik, és piros sálat hordanak ennek jeleként.
A cirkuszban minden fekete-fehér, kivéve a szereplőit, akik éppen ezért szerethetőek és valósághűek, mágikus képességeik ellenére is. Celia és Marco kapcsolata szépen lassan bontakozik ki, de annál elsöprőbb erejű. A könyv vége nem kiszámítható, egy keserédes happy end.
"Az igazi meséknek időre és sokszori meghallgatásra van szükségük ahhoz, hogy azzá váljanak, amik."
Már előző ajánlómban kifejtettem, mennyire fontos számomra egy jó kezdőmondat. Ennek a könyvnek az első sorának a zsenialitására akkor jössz rá, amikor elolvasod az utolsó sort, mert a könyv utolsó mondata a könyv első mondata (is): „A cirkusz váratlanul érkezik”.
Szeretném még megemlíteni, hogy ennek a könyvnek nem csak a belső tartalma fantasztikus, hanem a borítója is. Több kiadónál is megjelent, több verzióval. Nekem a 2011-es Libris változat van meg, de az Agave is kiadta újra 2020-ban.
Mindig azt mondom, soha ne ítélj meg egy könyvet a borító alapján, de itt már azzal beszippant a könyv, hogy kézbe veszed. Szóval, ha csak egy könyvet veszel ebben a hónapban, és ez még nincs a polcodon, akkor hidd el, ez kell most neked. A polcodnak a könyv, a lelkednek a történet, a ruhatáradnak pedig egy piros sál.
Comments