Szerelem. Trópusi sziget. Egy gyönyörű egymásra találás.
Kötelék címmel ismertem meg a regényt jó pár évvel ezelőtt. Már legalább háromszor olvastam és ez az a történet, amit bármikor újra szívesen a kezembe veszek. Azóta megjelent új címmel és borítóval, ami megtévesztő lehet, és bár két moly adatlapja is van, mindvégig egy regényről van szó. Számomra a Kötelék cím és a hozzá tartozó borító kifejezőbb és sokkal jobban szeretek ránézni a polcomon, de azt mindenképp az új kiadás javára írom, hogy legalább beszerezhető.
Tracey Garvis Graves ad nekünk egy izgalmas, kalandos történetet, ugyanakkor foglalkozik egy megosztó témával is a korkülönbséggel. Ugyanis a történet elején Anna 30 éves míg T. J. 16 éves. Amikor a szigeten rekednek csak egymásra számíthatnak és ahogy telik-múlik az idő mély kapcsolat alakul ki közöttük.
Bennem nem volt meg a megbotránkozó érzés, ugyanis amikor testi kapcsolat alakul ki közöttük T. J. már szinte 19 éves. Végig annyira felnőttként viselkedett és olyan komoly hozzáállása volt mindenhez, hogy ez elfeledtette olvasás közben, milyen fiatal is volt valójában.
“- Mit esznek a csirkék? - kérdezte - Nem tudom. Te vagy a tanár. Te mondd meg! - Én irodalmat tanítottam. Egy nagyvárosban.”
SZTORI TIME
Anna Emerson és T. J. Callahan a Maldív-szigetek környékén hidroplánnal balesetet szenvednek. Egy lakatlan szigetre sodorja őket az áramlat, ahol a túlélésért kell megküzdeniük. Rá kell jönniük, hogy maradhatnak életben egy cápáktól hemzsegő óceán közelében, miközben a víz és az élelemhiány is mindennapos probléma. Éveket töltenek a szigeten, miközben a családjuk már lemondott róluk.
LÁJKOLJUK
Az egész szigeten töltött időt kedveltem. Szépen lassan hónapról hónapra bontakozik és mélyül el a kapcsolatuk. Az egész történet visz lapról lapra. Pörgős.
Nagyon cuki volt, amikor T. J. meglepte Annát Bóval, a golden retriverrel. Annának csak egyszer kellett megemlítenie, T. J. pedig első adandó alkalommal teljesítette a vágyát.
JÓCSÁVÓ-VESZÉLY
T. J. Callahan tudja mit akar. Annát. Fiatalkora ellenére már túl van egy komoly betegségen a Hodgkin-limfómán. Az életéből kimaradnak a bulizós és egyetemi évek. Mire meggyógyul a betegségéből váltásban a szigetre kerül. Sokkal komolyabb huszonéves lesz belőle, mint a kortársaiból. Anna félelme az miután hazakerülnek Chichagoba, hogy T. J. ne maradjon le semmiről, amit a kortársai tesznek, viszont ő nem is akarja azt csinálni amit a vele egykorúak. Bármerre is alakul a jövő egyben biztos, hogy Annával szeretné ezt eltölteni.
PARA PERCEK
Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? Biztos vagyok benne, hogy ezt a kérdést legalább egy valaki feltette már neked is. Mókás eljátszani a gondolattal, pláne, ha arra gondolsz, hogy viszel egy jó könyvet, zavartalanul pihensz, nyugalom van és senki nem zavar. De általában nem így kerülünk egy lakatlan szigetre. Sajnos. Ezt a könyvet elolvasva tedd fel magadnak ismét a kérdést, mit szeretnél ha veled lenne a szigeten?
MIT IMÁDOK BENNE?
Anna és T. J. története igazi love story. Ami számomra különlegessé tette az a helyszín. A szerző kiemelte a szereplőket a hétköznapi történésekből. Adott nekik egy helyet ahol nem csak a korlátaikat feszegették, hanem volt lehetőségük egymást is megismerni. A való életben ők két különböző életszakaszba lévő ember. Ez el is hangzik a regényben, hogy ha a városban futnak össze, elmennek egymás mellett. A baleset előtt Anna kapcsolata Johnnal hosszú évek alatt sem haladt sehová, megcsömörlött.T. J. pedig egyáltalán nem a fiatalok átlagos életét élte. Ez a baleset lehetővé tette, hogy a különbségeik ellenére is egymásra találhassanak.
Comments