K. M. Holmes nemcsak a romantikus történetek nagymestere, hanem a maffia sötét világáé is. A Colton kemény, de mégis érzelemdús történet. Nekem ez volt az első maffiás sztorim az írónőtől, holott tudom, hogy már ebben a témában is megjelent több kötete, de valahogy eddig úgy hozta a sors, hogy a romantikus, szórakoztató történetei akadtak a kezembe.
Naivan kezdtem bele a történetbe, hiszen Coltonnal már találkoztam a Neked megadom magam című regényben. És rögtön jött is az arculcsapás, de keményen. Ugyanis belecsöppenünk a maffia világába, Coltonnal az élen. Ami a Neked megadom magamban happy enddel zárul és teljes történet, az itt szétzilálódik. Kapkodtam a fejemet, és sokáig az volt az érzésem, hogy lemaradtam valamiről. Ez így is volt. Ugyanis a szerző írt novellát, amelynek szintén Colton a címe - amit nem olvastam -, és az köti össze ezt a két kötetet.
A két regény külön is megállja a helyét, nem muszáj mindent olvasni, sőt ha a novellát kihagytad azzal sincs gond. Viszont ha az egész sztorit minden mélységével és magasságával meg akarod kapni, olvasd el mind! Ha csak az abszolút boldogság érdekel, akkor a Neked megadom magamat ajánlom. És ha Coltonnal együtt akarsz felkelni a padlóról, akkor a Colton - A hatalom ára című regény lesz a neked való.
A korábban FBI ügynökként tevékenykedő Colton merész döntést hoz, ugyanis elfoglalja apja helyét, mint utolsó Moran a Miamiban tevékenykedő maffiacsalád élén. Az igazságszolgáltatás oldaláról átváltani a bűnözésre elég nagy fordulat. Colton mégis meghozza ezt a döntést, ami számára nem kedvező, de annyira nem találja a helyét a világban, hogy úgy érzi ez az egyetlen járható út számára. Szimpatikus volt, hogy annak ellenére, hogy belecsöppent ebbe a mocskos világba, emberi értékeket tartott szem előtt és úgy lavírozott, - sok segítséggel, mert mindig volt, aki bevállalta helyette a kényes szitukat -, hogy végül a lehető legtisztább tudott maradni.
“Képtelen voltam elszakítani ezt a láncot, amely csak feszült, miközben egyre jobban beterített a sötétség.”
Amellett, hogy egy sötét, veszteségekkel teli sztoriról beszélünk, a humor is jelentős szerepet kap. Ez számomra azért fontos, mert oldotta a jeleneteket, illetve ez maga a szerző stílusa, ami témától függetlenül megmutatkozik. Innen tudom, hogy ha el sem olvasnám a borítón, hogy ki írta a könyvet, azonnal ráismernék K. M. Holmes stílusára. Colton mellett a kedvenc szereplőm Vincent volt, így totális megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy milyen szerepet szánt neki a sors (a szerző). Ő érte fájt igazán a szívem.
“Egyszerűen annyira féltem elveszíteni a jó dolgokat, hogy nem is akartam megélni, sőt megkapni sem.”
Ha pedig fájó szív, akkor Colton ebben a kötetben a gyász feldolgozásán fáradozik, ami nem is olyan könnyű, pláne ha az bosszúszomjjal keveredik. Belekóstol a maffia világába, de nem éreztem az övének ezt a szerepet. Hiába a családi öröklés, és a remek taktikai rálátás. Megismeri Kaley-t, akit én sokáig nem tudtam szeretni, mert úgy éreztem, hogy befurakodott egy olyan helyre, ami nem illeti meg. Ami miatt mégis eltudtam fogadni, az az volt, hogy lassan haladtak Coltonnal. Finom, kis lépésekben. A szerző nem tolta az arcunkba rögtön az erotikus és szerelmes jeleneteket, és ez itt tökéletes megoldás volt. A végére pedig még szimpatikus is lett Kaley, ahogy megismertem a múltját, az indítékait és a döntéseit. Remélem ezután az ő történetük végleg boldog befejezéssel zárul!
Egy mély és elgondolkodtató regény, ami rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Sokszor dühöngtem, kiakadtam, de a végén boldogan csuktam be.
Köszönjük a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! A könyvet itt be tudod szerezni.
Comentarios