Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy megjelenés előtt olvashattam K. M. Holmes új, novemberben megjelenő regényét. Az évszakhoz tökéletesen passzoló helyszínen játszódik a regény, ugyanis ahogy a címe is mutatja - Izlandi vakrandi - ezúttal a hideg, ám de gyönyörű Izlandra látogatunk.
Könnyed, romantikus és szórakoztató, és valahogy mindig akkor kerül a kezembe, amikor egy nehéz életszakaszban vagyok. Ilyenkor az a pár óra amíg kiszakadhatok a való életből nagyon sokat ér.
Nia kiszakadva a hétköznapokból, barátnőjével Evelinnel elutazik egy régóta tervezett izlandi kalandra. Ugyanis Izlandon lakik a baráti triójuk harmadik kereke. Két hetet töltenek ott, szépen betervezik a látnivalókat, ámde Nia már az első este belebotlik Tristanba, a helyi jócsávóba. Ezzel ugyan nem borulnak a tervek, de sokkal szórakoztatóbb kalandok várnak ránk. Az izlandi hidegben felforrósodik a hangulat.
Ami nagyon tetszett, hogy megismertük Izland gyönyörű tájait, ha tehettem volna azonnal repjegyet foglalok, és meg sem állok addig, míg a saját szememmel nem láthatom a leírtakat. Emellett nem csak a külsőségeket kapjuk, ami Izlandot illeti. Érezni a könyvbe belefektetett komoly kutatómunkát, amivel olyan történeteket kapunk a legendákról, hiedelmekről, ami teljessé teszi az “utazásunkat”. Nem tudok elmenni szó nélkül a történetben felbukkanó nevek és elnevezések mellett. Volt valami nagyon perverz élvezet abban, hogy ezeket megpróbáltam kiolvasni. Bár töredelmesen bevallom, hogy magamban kitaláltam egy kimondható alternatívát rájuk és utána csak azt használtam, de nagyon jól elszórakoztam, ahogy próbálkoztam. Amivel igazán azonosulni tudtam olvasás közben, az a helyiek hozzáállása az élethez, ugyanis kiderült, hogy mindenféle körítés nélkül, lényegre törően beszélgetnek egymással, és ezen a ponton abszolút láttam magam közöttük. Végre egy hely, ahol kimondják, amit gondolnak.
Most, hogy már mindenről beszéltem csak a párosunkról nem, így végre jöhet Nia és Tristan, akik ennek a regénynek a középpontjai. Ahogy egy K. M. Holmes regénytől már megszoktam, - és szinte el is várom - csak úgy röpködnek a jó poénok, és azt fontos kiemelnem, hogy jó poénok és nem klisés szócsatározások. Életszerű, humoros, de amikor kell, akkor komoly és érzelmes jelenetek színesítették a fejezeteket. Miss Holmes az erotikus jelenetekkel sem spórolt, csak úgy pirultam, amikor Tristan a tettek mezejére lépett, az állóképessége 5/5. ;) Szépen lassan ismerjük meg őket, az életüket, a múltjukat. Ez kimondottan tetszett, mivel az elején gyorsan kialakult bennem, hogy Nia olyan kis szerény, Tristan pedig csak egy tipikus pasas, aki egyik csajtól a másikig szálldos. Olvasás közben viszont minden megváltozott bennem. Ahogy a szerző kibontotta őket, és megismertem a múltjukat, sokkal világosabban tudtam látni őket. Mindketten kételyekkel küldenek, sok bizonytalanság él bennük, az élet már külön-külön is elbánt velük, így teljesen jogosnak éreztem, hogy nehezen nyílnak meg egymásnak.
Beszéljünk egy kicsit a paráról is, mert én biztos vagyok benne, hogy Izlandon éhen halok és majd valahol már csak a kiszáradt csontvázam fog pihegni, hogy valami ehetőt kapjon. Az az elméletem támad, hogy az izlandiak gyomra minimum vasból lehet. A kulináris bemutató, amit a könyvben kapunk inkább elborzasztó, mint kedvcsináló. Az a sok különféle furcsa tradicionális étel, amit esznek hááát… Nem vagyok benne egészen biztos, hogy ezt valóban megeszik-e, vagy csak a turistákat ijesztgetik ezekkel az ételekkel. Nem sorolom fel mindet, de itt hagyok kettőt, hogy ti is elmélkedjetek mi lenne az a szituáció, amikor ez valamikor is ínycsiklandó és finom lehetne. Szóval itt van nekünk a rohasztott cápahús, amit nem mellesleg fekete halálnak is neveznek és a perzselt birkafej. Egy szóval: nyammi!
Rengeteg infómorzsát szívtam magamba olvasás közben, a leginkább meghökkentő szokásuk, - amin néha még mindig elmerengek - az a randizással kapcsolatos szokásuk. Ugyanis van egy app, amin le lehet csekkolni, hogy az adott illetőnek, aki tetszik rokona vagy-e… mondjuk tény, hogy hasznos, de belegondolni is furcsa, hogy erre szükség van. Szóval ma is tanultam valamit!
Olvasd el, ha…
szereted a romantikus történeteket
szereted könnyesre nevetni magadat
ugyan csak a lapokon, de imádsz utazni
Ha érdekel a regény november 16-tól itt tudod beszerezni: https://alomgyar.hu/konyv/izlandi-vakrandi?aff=GM001
Kommentare