Gál Vilmos regénye egy sokkoló, de letehetetlen thriller. Az első fejezetek bemelegítése után, hamar azt vettem észre, hogy csak lapozok és lapozok és tűnnek el az oldalak, miközben egyre jobban kikerekedik a szemem, és egyre kevésbé tudom elképzelni, hogy ez a történet csak kitaláció.
Mit is mondhatnék? Nagyon jó volt!
Hogy miért?
Mert amint elkezdtem olvasni megszűnt a külvilág.
Mert feszültséggel teli és izgalmas volt a történet.
Mert a végére szinte minden lehetőséget számba vettem, mégis meg tudott lepni a szerző.
És mert rengeteg gondolatot ébresztett bennem.
A mai világban úgy gondolom, hogy a homoszexualitás nem kell, hogy tabu legyen. Éppen ezért volt érdekes egy olyan ember szemén keresztül látni a történetet aki nem ennyire nyitott. Az író annak ellenére, hogy az ő szemén keresztül látjuk a történetet nem lett számomra szerethető karakter. Talán éppen az empátia hiánya miatt. Kicsit céltalan volt, züllött, művészies és túl egyoldalúan látta a világot, de a szerző tökéletes kontrasztba tette a másik szereplővel szemben. Bence érzékeny és érdekes karakter volt. Belőlem szimpátiát váltott ki, pedig ő meséli a zűrös sztorikat, az élete egyes állomásait, ami tele van hátborzongató szituációkkal.
Nagyon szépen lettek adagolva és elrejtve a sorok között Bence valódi személyiségére utaló jelek, ami visz minket a végkifejlet felé, ahol végül összeáll a teljes kép. Az apró játékok, az apró kis utalások párosulnak a kiváló megfigyelőképességével, amik aztán együttesen adják a végkifejlet drámaiságát. A történetben olvasunk a 90-es évek sötét világáról. Drogokról, gyilkosságokról, szexről és piszkos pénzről. De mégis, hogy fogja ezt össze egy Chippendale fiú? Bence naponta meséli el élete történéseit az írónak, minden egyes nappal olyan információkkal bővítve életének állomásait, amik egyenként is hátborzongatóak. Voltak részletek, amikor teljesen kirázott a hideg és lesokkolt, és voltak pillanatok, amikor együtt éreztem Bencével és szinte már sajnáltam.
Elgondolkodtam azon mit tennék, ha nekem mesélnének el egy ilyen életet és azt várnák, hogy írjam le. Hát tuti biztos, hogy kikísérem az ajtóig a drágát és intek neki egy viszlátot. Tudom, akkor nem lenne történet, de ha elolvassátok az utolsó lapokat is, talán ti is így döntenétek.
Ha szeretitek a meglepetéseket, akkor az utolsó oldalon ezt megtaláljátok pink színnel! Egy biztos, nekem kell pár nap és mondjuk tíz romantikus történet elolvasása, hogy megnyugodjak!
Összességében egy zseniálisan felépített thriller, ami biztos vagyok benne, hogy mindenkinek tartogat meglepetéseket.
Köszönjük az Eleven Kiadónak a recenziós példányt és a felejthetetlen könyvbemutatót!
Commentaires